Beck Zolival beszélgettünk telefonon a torockói Double Rise fesztiválról hazafelé menet.
Épp a torockói Double Rise fesztiválról tartotok hazafelé. Hogyan tetszett a hely és a fesztivál?
Beck Zoli: Abszolút ilyen első fesztivál hangulatú, az emberek baromira örülnek , hogy van egy ilyen kezdeményezés. Van benne egyfajta ártatlanság és mivel még nem ment annyira híre ennek a remek dolognak nincs is hatalmas tömeg, szóval nagyon kényelmes és kellemes. Nagyon lelkes mindenki a zenekaroktól a szervezőkig, vagy éppen a kézműves árusokig.
Hogyan telik egy ilyen hosszú buszút, ebben az esetben Pécstől Torockóig?
B.Z. : A feleségem épp azt mondta, a telefonban, hogy képzeljem el olyan meleg van itthon, hogy bármit kiterít száradni az hozzávetőleg 10 perc múlva száraz is. A buszban pedig ez úgy működik, hogy bármi, amit beteszel oda, az 10 perc múlva csöpög, folyik és izzad. Az van, hogy ülsz a buszban, jó esetben zenét hallgatsz, bár most a busz hangcucca épp nem működik, szóval mindenki privát zenehallgató. Magam részéről Erdman drámát olvastam és piszok jól szórakoztam.
Térjünk rá a nemrégiben bemutatott új dalotokhoz. Miért épp ezt a dalt választottátok ki a készülő nagylemez dalaiból?
B.Z.: Részben azért, mert az a címe, hogy elsőre. Így aztán adta magát a történet, de ez persze a vicces válasz. Alapvetően nem az történik, hogy másfél éve kész van már a nagylemez és a megfelelő kommunikációs csatornát keressük arra, hogy miképpen tudjuk a lemezt megfelelően fókuszba helyezni. Sokkal inkább az van, hogy az aktuálisan és zsigerileg hozzánk legközelebb álló dolgokat szeretnénk megmutatni. Ez volt az a dal, ami a nagy hirtelenségben megfogott minket.
Akkor mondhatni, hogy a zenekar ezek alapján nagyon szerelmes?
B.Z.: A zenekar persze szerelmes! (nevet) Meg hát sosem fogjuk tudni levetkőzni azt, hogy ne legyen egy egzisztenciális kérdésfeltevés az emberi életre vonatkozóan a dalainkban.
A forgatókönyvet te írtad, mi volt az alap koncepciód?
B.Z.: Andika, (a klip főszereplője, a szerk.) régi jó barátunk, az ő figurája asszociálta a dal egysnittes filmjét.Az alapötlet az volt, hogy egy olyan teret volna jó keresni, amely annyira szürreális, hogy csak egy vágás nélküli film tudná megmutatni, hogy az valóban létező. Szerencsére meg is találtuk ezt a helyet egy kedves barátunk lakását, ami egyszerre asztalosműhely, lakatosműhely és még lakás is. Mindez az egykori kesztyűgyár területén van Pécsett.
Mennyi időbe került a forgatás?
B.Z.: Egy vágás nélküli klip jelent egyfajta kihívást. Képzeld el, ahogyan a Takács Béla meg a Peti minden egyes felvett sor után mindent visszapakol, felfest az eredeti helyére. Szóval kalandos volt, hogy meddig jutunk el egy-egy felvétellel. A forgatás maga csupán egy nap volt, de az előkészítés 2 munkanap volt még előtte.
Hogy-hogy ismét nagylemez formátumban gondolkodtok?
B.Z.: Az őszinte válasz az az, hogy nem tudom! (nevet) Egyszerűen annyi dal forgott ki egyszerre amik világosan mutatnak egy irányba beszélést. Egységes lesz a lemez, azt gondolom, ami persze dalonként is hozzáférhető lesz majd, meg egyben is. A felhasználók majd úgyis eldöntik, hogy lemezként, vagy dalonként értelmezik-e ezt az anyagot.Ezen a korongon olyan történeteket mesélünk, amik azt támasztják alá, hogy érdemes lemezben gondolkodni.
Mondhatni koncepciólemeznek akkor?
B.Z.: Annak azért nem mondanám, inkább fogalmaznék úgy, hogy a dal, mint történetmesélő elem jelenik meg majd.
Változott valamit a dalírás metódusa az utóbbi években?
B.Z.: Maga a dalírás semmiben sem.A nagy változást inkább az eredményezte, hogy a próbatermünk stúdióvá is vált. Emiatt a zenekar munkamódszere változott meg, hogy gyakorlatilag maga a zenekar tudja a dalokat a majdhogynem végső fázisig kézben tartani, kicsit ilyen self-produce lett az ügy. Illetve nagy szerencsénk, hogy amellett hogy, az Ádika nagyszerű zenész, kiváló hangmérnök is.Vele meg tudjuk azt tenni, hogy ami még csupán a fejünkben létezik, annak egy jó részét meg is tudja valósítani, vagy olyan irányba gurítani, ami előreviszi a munkát. Ligeti Gyuri pedig külső fülként működik a zenekar életében. Olyan dolgokat vesz észre, amiket mi, akik benne állunk a dalokban nem látunk meg.A legnagyobb különbség ez, hogy a zenekar január óta úgy tud próbálni, hogy a dalötleteinket a kezdetektől fel tudjuk venni. Épp a héten jutott eszembe egy dalocska és tök jó, hogy tudok csörögni Ádinak, hogy mikor ér rá, hogy gyorsan felvegyük. Amit aztán 10 perc múlva már mindenki meg tudja viszonylag jó minőségben hallgatni. Sokkal gyorsabbá és gördülékenyebbé vált a munka.
Az elsőre klippremiere, többek között nálunk volt. A zenekar jelezte, hogy a közmédiában létrejött változások okán független oldalakkal kíván együtt dolgozni a jövőben. Miért döntöttetek így, illetve mi a személyes véleményed a Petőfi Rádióban kialakult helyzetről?
B.Z.: Egyszerűen az van, hogy független zenekar vagyunk és ezt sokféle módon érdemes kifejezni időről-időre. A függetlenség nem politikai függetlenséget jelent, hanem olyasvalami külső érdekfüggetlenséget, amelyben a zenekar esztétikáját és gondolatait a maga autonóm módján tudja kifejezni. A mi dalaink nem a mi kezünkben szólalnak meg, sokkal inkább az azokat hallgatóknak a fülében.
Nem a Petőfi Rádió átalakulás története hozta magával ezt a gondolatot, hanem jóval korábban beszéltünk már erről. Azokon a blogokon keresztül akarunk ezentúl beszélni, amelyek hasonló módon függetlenül állnak a világban a maguk értékorientációjuk mentén. Ezért gondoltuk azt, hogy ezek a bátor, független és fiatal blogok, amilyen a soundcity:szeged is legyenek azok a csatornák, amiken keresztül kommunikálunk a közönséggel.A nagy kérdés az ebben az esetben, hogy amit állítunk a világról az eljut-e az emberekhez Másfelől pedig szeretnék megmutatni a világnak, hogy nézd, mennyiféleképpen lehet gondolkodni a világról, nézd mennyi minden van a világban. Azt gondoljuk, hogy ezekből a sokféleképpen gondolkodó emberből alakulhat jobbá a világ.
Rácz Roland