A város
Kopcsányi Lilla, 2014. június 13.
“Olyan igazi nyár volt, tudod. Dinnye és sör. Délutáni meccs hangja egy elsötétített szobában. Ruha nélkül feküdni a nyitott ablaknál. Csak sötétedéskor gyújtani rá először. A felszálló melegtől remegő aszfaltot taposni hazáig. Észre se venni, hogy ma sem aludtunk el. Cseresznyézni. Csak a magokat hagyni meg…”
bármerre nézni
Ferencz Mónika-Kopcsányi Lilla, 2014. július 11.
“valahol a hegyeknél lovak vágtáztak el,
és vágtájuk szürke visszhangot vert
a falon lévő repedésekben…”
köztes terek
Kopcsányi Lilla, 2014. október 14.
“kibámulsz az ablakon, mert itt úgy szokás,
foghatjuk erre is, kezedben könyvvel,
még csak ki sem nyitod,
tekinteted borotvapenge…”
mindenáron
Kopcsányi Lilla, 2015. május 7.
“Mire elállt az eső, az utolsó köztünk elhangzott mondatot is megjavítottad, aztán vándormadarakról kezdtél el beszélni. Tudtam, hogy most lépsz át egy másik sziklára, és akkor én is elindultam, mögöttem az összes repedés összeforrt."