Ezzel nyugtatom magam
Ferencz Mónika, 2014. június 27.
“Csendes környék. A villamos megállójában is csak pár ember áll, fejüket balra elfordítva, szemükkel hunyorogva kutatják a villamos két első lámpájának a fényét. Ők a zaj felé igyekvők. És itt jövök én, sima fehér póló, elnyűtt farmernadrág, converse cipő meg hátizsák, most csak ennyi jellemez, bár én cél nélkül érkezem – legalábbis ezzel nyugtatom magam…”
bármerre nézni
Ferencz Mónika-Kopcsányi Lilla, 2014. július 11.
“valahol a hegyeknél lovak vágtáztak el,
és vágtájuk szürke visszhangot vert
a falon lévő repedésekben…”
Pasztell
Ferencz Mónika, 2014. november 7.
“Ha minden úgy lesz, ahogyan elterveztem,
áttetszővé válok, hűvös hártyává,
hogy átszakadhasson rajtam a november.”
Kávé
Ferencz Mónika, 2015. június 21.
„Ezen kívül minden marad a régi. A mechanikus mozdulatok ugyanúgy működnek, de amíg eddig csupán önmagukért léteztek, most hirtelen okot találnak saját mozgásuknak. Lelassulnak, és élessé válnak, mint egy vörös vízsugár a fehér áramlatban.”